Tegnap este, amikor már századszorra esett ki a kezemből a régi telefonom a metrón, megláttam, ahogy egy üzletember elegánsan széthajtja a Galaxy Z Fold6-ot, és abban a pillanatban tudtam: ez kell nekem. Tudod, az a fajta felismerés volt, amikor rájössz, hogy néha tényleg érdemes beruházni valami forradalmi dologba.

Aznap éjjel, miután a barátnőm már rég aludt, én még mindig a specifikációkat bújtam. Azt hittem, ez gyorsan megvan, de basszus… négy óra és három energy drink után még mindig új funkciókat fedeztem fel. Szerencsére rátaláltam egy blogra, ahol valódi felhasználók osztották meg a tapasztalataikat, nem csak ezeket a szokásos reklámszövegeket kellett olvasnom.

Volt ott egy grafikus srác, aki úgy írta le a mindennapjait ezzel a kütyüvel, hogy teljesen lenyűgözött. „Srácok, ez olyan, mint amikor a bicikliről átültök egy Teslába!” – írta, és ettől teljesen beindult a fantáziám. De ami igazán megfogott, az egy videós csatorna volt, ahol egy tech guru egy teljes hónapon át dokumentálta a használatát – még a zuhanyzóba is bevitte, ami szerintem már túlzás volt.

A barátnőm konkrétan sokkot kapott, amikor meglátta az árat. „Te most komolyan egy nyaralás árát akarod telefonra költeni?” – kérdezte hitetlenkedve. De próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez nem csak egy sima mobil, hanem gyakorlatilag egy mini számítógép. Két hétig tanulmányoztam a teszteket, mint egy megszállott. A végén már úgy ismertem minden funkcióját, mint a kedvenc söröm összetevőit.

Amikor megjött a futár, olyan izgatott voltam, mint első randin. A kicsomagolás külön szertartás volt, még a macskám is abbahagyta a dorombolást, hogy figyeljen. Az első nap az irodában… na, az egy külön sztori. Mindenki úgy bámulta, mint valami földönkívüli technológiát, még a főnök is „véletlenül” háromszor elsétált az asztalom mellett.

Most, hogy már egy hete használom, teljesen megváltozott a munkastílusom. Reggel a buszon szétnyitom mint egy kis laptopot, aztán az irodában egy mozdulattal átdobom a prezentációt a nagy képernyőre. A múltkor egy kávézóban dolgoztam rajta, és a pincér majdnem elejtette a lattémat, amikor meglátta.

És tudod mi a legjobb? A barátnőm, aki először totál hülyének nézett, most már rendszeresen elkéri „csak hogy megnézzen valamit” – mondjuk szerintem inkább TikTokozik rajta, de mindegy is. A kollégák meg folyton kérdezgetik: „Te, és tényleg nem törik el? És meddig bírja az aksi?” Szerintem már páran spórolnak is rá, csak még nem merik bevallani otthon.

A múltkor egy üzleti ebéden kinyitottam az asztalnál, és a partner azt hitte, valami bűvésztrükköt csinálok. Most már úgy érzem magam, mint valami tech-guru – mindenki megbámul, amikor használom. De tudod mit? Megérte minden fillért.

És a legviccesebb? Tegnap észrevettem, hogy a barátnőm titokban árnézegető oldalakat böngész. Szerintem már ő is rájött, hogy ez nem csak egy újabb drága játékszer. És képzeld, a múltkor még a tech-utáló anyám is megkérdezte: „Fiam, ez tényleg olyan jó, mint mondják?” Na, ekkor tudtam, hogy tényleg forradalmi dolgot vettem. Most már csak azt kell kitalálnom, hogyan mondjam el a barátnőmnek, hogy már rendeltem neki is egyet karácsonyra…