Múlt héten, amikor megint sikerült majdnem kibukfenceznem az erkélyre a porszívó kábelében, rádöbbentem, hogy ideje megkeresnem a legjobb vezeték nélküli porszívót. Tudod, az a tipikus „elegem van” pillanat volt, amikor az ember úgy érzi, hogy vagy változtat, vagy ideg-összeroppanást kap.

Aznap este, miután a kölykök végre elaludtak (vagy legalábbis úgy tettek), belevetettem magam a netes kutatásba. Azt hittem, ez olyan egyszerű lesz, mint pizzát rendelni, de basszus… három óra és két kávé után még mindig csak pislogtam a végtelen lehetőségeken. Szerencsére rábukkantam egy blogra, ahol normális emberek írták le a véleményüket, nem csak ilyen típik reklámszövegeket nyomtak.

Volt ott egy faszi, egy kutyatenyésztő, aki úgy leírta a tapasztalatait, hogy sírva röhögtem. „Ha azt hiszitek, a ti lakásotok poros, gyertek át hozzám tenyészszezon közben!” – írta. Na, mondom, ha az ő házában beválik egy típus, akkor az bárhol jó lesz. Aztán találtam egy videóst, egy nyugdíjas szerelőt, aki szétkapott különböző modelleket. „Ez olyan gyenge, hogy még a pillangó szárnycsapása is erősebb” – mondta az egyik típusról, és ezen akkorát nevettem, hogy a macskám is felébredt.

A pénzkérdés persze rendesen odavágott. A férjem már a fejét fogta, amikor meglátta a táblázatomat az összehasonlításokról. „Te most komolyan Excel-táblát csináltál egy porszívóról?” – kérdezte hitetlenkedve. De mondom neki: „Figyelj, drágám, ez nem olyan, mint amikor sört veszel – itt nem mindegy, melyiket választod!” Két hétig bújtam a teszteket, mint egy vizsgára készülő egyetemista. A végén már a kollégáim is azt hitték, valami titkos projekten dolgozom.

Amikor végre megjött a cucc, olyan izgatott voltam, mint karácsonykor a gyerekek. A szomszéd Mari néni át is kiabált: „Na mi van, kislányom, új pasit rendeltél?” Mondom neki: „Jobb, Mari néni! Ez nem hagy cserben soha!” Az első próbakör… hát az egy külön sztori. A macskám először azt hitte, hogy valami űrlény támadás van, de aztán rájött, hogy ez sokkal barátságosabb, mint a régi zajgép.

Most már úgy suhanok a lakásban ezzel a kütyüvel, mint valami háztartási ninja. A múltkor még a férjem is önként nekiállt takarítani – mondjuk szerintem csak az új játékszerrel akart játszani, de kit érdekel! Legalább segít. A legviccesebb, hogy a kisfiam most azt játssza, hogy ő a „Porszívó kapitány” – sosem gondoltam volna, hogy a takarítás lehet menő egy hatéves szemében.

És tudod mi a legjobb? Hogy már nem kell minden hétvégén nagy takarítást rendezni. Ha látok egy kis koszt, csak felkapom ezt a kis szörnyetegűzőt, és már meg is van. A barátnőm a múltkor átjött „kávézni”, de szerintem inkább kémkedni akart, hogy tényleg olyan jó-e ez a cucc, mint amennyit dicsérem. Most már ő is ilyet akar.

Persze, vannak érdekes pillanatok is. Múltkor lemerült az aksi, épp amikor a gyerekek szétszórták a chipset a nappaliban. De még ez is jobb, mint amikor régen át kellett rendeznem fél lakást, hogy elérjek mindenhova a kábellel. A lényeg, hogy végre nem nézek ki úgy takarítás után, mint aki most mászott ki egy szénbányából.

És képzeld, tegnap a férjem azzal jött haza: „Drágám, láttam egy új kiegészítőt ehhez. Mi lenne, ha…?” Na, ekkor tudtam, hogy tényleg jól választottam. Most már csak azt kell kitalálnom, hogyan mondjam meg neki, hogy már rég megrendeltem azt a kiegészítőt… De ez maradjon köztünk!